Hálózati csöves rádióvevő "ECHS" (ECHS-1).
Cső rádiók.BelföldiAz 1930-as év közepétől az évig tartó ECHS (ECHS-1) hálózati lámpás rádióvevőt kis sorozatban a Moselectrik Moszkvai Elektrotechnikai Gyár gyártotta. Az ECHS vevőt 1929 végén fejlesztette ki a VEO leningrádi központi rádiólaboratóriuma, és 1929 decemberében soros gyártásra áthelyezték a Moselectrik üzembe. A vevő üzem általi átfogó tesztelése azt mutatta, hogy meglehetősen közepesen működik, legalábbis nem jobb, mint a "Warhead" soros elfogadása. A rádiót elutasították és újrahasznosították. A korszerűsítés eredményeként egy "ECHS-1" nevű vevőt készítettek elő sorozatgyártáshoz, azonban később a mindennapi életben és a műszaki dokumentációban "ECHS" -nek hívták. Az "ECHS" (ECHS-1) vevő (árnyékolt, négylámpa, hálózat) az első rádióvevő, amely teljes áramellátást biztosít az 1-V-2 direkt erősítő séma szerint induktív-kapacitív visszacsatolással szerelt váltóáramú hálózatról. SO-95-ös árnyékolású, 200 erősítésű, fűtött lámpát működtetett a nagyfrekvenciás erősítőben. Az alacsony frekvenciájú erősítőnek két erősítési szakasza volt a transzformátorokon. Az első szakaszban a TO-76 lámpa (toriális, oxid) működött. A lámpa vastag izzószála váltakozó áramot engedélyezett. A vevő kimenetén egy UK-30 típusú (szénsavas erősítő) lámpa volt, amely az UT-15 típusú lámpa továbbfejlesztett mintája volt. Tóriumszálát szénréteg borítja, amely megakadályozta, hogy a tórium túlmelegedés közben kiszabaduljon az izzószálból, és lehetővé tette a lámpa váltakozó áramú áramellátását. A vevőt két UT-1 lámpán működő egyenirányító táplálta (a K2-T kenotronok túl alacsony fogyasztásúak voltak). Az "ECHS" vevőt 1931 tavaszán egy új, továbbfejlesztett "ECHS-2" vevő váltotta fel, amelyben új lámpákat használtak.